Gömöri Néptánc- és Népzenetábor: Gömör

Gömörország

A Bükk-hegység és a Gömör-Szepesi-Érchegység között elterülő hatalmas hegyi medencét nevezzük Gömörnek. Északi részét magas erdős hegyek, középső és déli részét dombvidékek alkotják, amelyeket a Sajó és a Rima, ill. mellékvizeik (Balog-, Murány-, Csetneki-patak, Túróc, Gortva stb.) tagolnak, tesznek változatos domborzatúvá. A magyarok a kora Árpád-korban a medence déli lankásabb területét, a folyók és patakok lapályát szállták meg, és a 13. sz. végére viszonylag sűrűn betelepült aprófalvas tájjá alakították. A 14–15. sz.-ban az É-i és Ny-i részeken megnőtt a szlovák lakosság aránya. A vasércben és más nemes ásványokban gazdag lelőhelyek mellett kialakult bányavárosokba jelentékeny német alapréteg települt (Rozsnyó, Dobsina, Nagyrőce, Csetnek, Jolsva). 1542-ben Gömör török uralom alá került, ami a lakosság megritkulását és számos falu eltűnését vonta maga után. 1786-ban létrejött Gömör-Kishont vármegye.

A 18. sz. derekától állandósult magyar–szlovák nyelvhatár Gömört két, majdnem teljesen homogén nemzetiségű népterületre osztotta. K-en és D-en magyarok, É-on és Ny-on szlovákok laktak. A ruszinok elszlovákosodtak, a németek egy része szlovákká, más része magyarrá lett. Gömör magyar lakossága évszázadok óta hagyományosan földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Az állattartásban a közelmúltig nagyobb jelentősége volt a juhászatnak. Nevezetes iparágként virágzott a kiváló minőségű vasas agyagra épülő fazekasság (gömöri kerámia). A bányavárosokban virágzó kisvasipar (hámor) a 19. sz.-ban erőteljesen visszafejlődött. A bányász- és iparos helységek többsége elvesztette jelentőségét.

Az I. Világháború után megalakult a Csehszlovák köztársaság. A II. Világháború után üzemek alakultak. Vasúti összeköttetés épült ki Kassa és Rozsnyó között.

Az 1989 - 1990-es rendszerváltás után jelentős gazdasági változásokra került sor. Szociális problémák keletkeztek és nőtt a munkanélküliek száma. Ma Gömör a kevéssé iparosított tájak közé tartozik.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Akadémiai kiadó, Budapest, 1977-1982.

Gömör székhelye

Gömör vármegye székhelye Gömör, illetve a gömöri vár volt, a 18. század elejétől pedig Pelsőc. Miután Kis-Honttal egyesült a vármegye, székhelye Rimaszombat. Forrás: www.wikipedia.hu

Gömörország: Hazajáró c. műsor

Gömöri néptánc

A vasvári verbunk hatására Gömörben a csárdást is gyakran "vasvári" néven emlegették. Korábban az egyes falvakról "borzovai", "almágyi", "péterfali", "hidegkúti", "kőrösi", "berzétei" csárdásnak nevezték páros táncukat, vagy egy-egy jellegzetes mozgásfajta után "lippentős"-nek, "mártogatós"-nak, "lengetős"-nek, "sarkantyús"-nak, "kettes kiforgatós"-nak is hívhatták a csárdást. Újabban már csak "vasvári csárdásként", vagy "vasvári párosként" emlegetik.

A tánc általában fenthangsúlyos, de a páros forgásoknál a fent- és lenthangsúly még azonos előadó esetén is váltakozhat. A forgás irányváltása előtt a férfi erőteljes dobbantással fékezi le a lendületet. A zárt fogással járt forgó lépést gyakran díszítik bokázásokkal, aprózásokkal és kopogó figurákkal. A váll-derék összefogódzás mellett megfigyelhető a váll-váll- és az ún. “csülökfogás” (amikor a férfi a nő magasba emelt karját a csuklójánál fogja) is. Amikor egymást elengedve táncolnak, mindenki a saját figuráit járja. Ilyenkor a férfi a vasvári verbunk figuráit is beépítheti táncába. Forrás: http://tudasbazis.sulinet.hu

Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák